A Vonaton ülök. Némán, csendesen.
Meleg van itt. Álmosító, elnyomó.
Rád gondolok. Epekedve, elmélkedve.
Hozzád tartok. Nyugtalanul, izgatottan.
Mikor érek már? Vágyakozva, várakozva.
Lassan megsülök. Felforrok, eltűnök.
No de rögtön ott vagyok már nálad!
Az állomáson csókolom a vállad!
Mindent, amit érek, csak csókolok!
Újra boldogan, és melletted vagyok!
2008-11-06, Budapest-Pécs
