Az erkélyen ülök.
Magányosan.
A levegő friss.
Tücsök ciripel.
Lágy szellő kerülget.
Mégis mit sem ér az egész.
Vigaszom nincs.
Csak álmaim, de számtalan.
Életem mégis céltalan.
Nem találom a helyem,
Teljesen elment az eszem.
Semmi sem jó.
Nem olyan, mint kellene.
Magány. Vágyom rá.
De mégis elriaszt.
Hogy nincs ki adná
A várt sovány vigaszt.
Tudom mi baj velem.
Romokban az életem.
Aki felépíthetne engem,
Nem, nem segít nekem.
A szél megállt.
Tücskök sincsenek már.
Kezd fülledt lenni a levegő,
A magány.
Fáradok, most elalszok talán.
2007-06-23
