Verses blogja

A Vonaton ülök. Némán, csendesen. Meleg van itt. Álmosító, elnyomó. Rád gondolok. Epekedve, elmélkedve. Hozzád tartok. Nyugtalanul, izgatottan. Mikor érek már? Vágyakozva, várakozva. Lassan megsülök. Felforrok, eltűnök. No de rögtön ott vagyok már nálad! Az állomáson…

Van itt valami, mi nem a legjobb: Rövid idő után az asszony eldob. Először nem tudod, miért van ez De rájössz, mit csinál, hiteget.   Te meg először hagyod magad, Persze, mert szerelmes vagy. De ezzel nincs mindenki így, Van, ki szeret, van, ki eltaszít.   Ugye, ha…

Én valakit szeretek. Ő nem, megveszek. Amit csak tehetek, Nem más, szenvedek.   Rám sem nézel Ez nagyon rossz Nem kellek, súgod Így van, tudom.   Sok szép emlék Zárt dobozban már. Eltetettük őket, Rájuk sem nézek.   El kell feledni!   Tiszta rossz…

Az erkélyen ülök. Magányosan. A levegő friss. Tücsök ciripel. Lágy szellő kerülget.   Mégis mit sem ér az egész. Vigaszom nincs. Csak álmaim, de számtalan. Életem mégis céltalan.   Nem találom a helyem, Teljesen elment az eszem. Semmi sem jó. Nem olyan,…

Legalább lenne már tavasz! Zöldellő lombok közt járva Töprengnék, hogy miért. De így, kopár, hideg télen Rosszabb csak nekem. Nem látom az éledést, Nem az egész értelmét! Az igazság hóval borított Lassan olvad, kivárom. S ha előbújik mögüle az, Mitől úgy igazán…

És íme az első, amin minél előbb szeretnék túl lenni. Ez még 2001-ben íródott, és természetesen semmi sem úgy lett, mint ahogy benne szerepel. Ennél nyálasabb talán nincs is.…