Mit mond e szó nekem?
Téged kedvesem.
S ha te mondod e szót
Tudom, rám gondolsz.
Szerelem – Mondom én is
Milyen jó érzés, kicsim,
Mondjad még, mondom én is!
Szerelem éjjelem,
Szerelem nappalom,
Szerelmed nélkül meghalok.
S mikor ezt hallod
Hidd el nem csak szám jár,
Szívem tényleg csak érted jár.
Jár csak jár, s ha elhagysz
Azt nem éli túl – szétpattan.
Szerelmem!
Mit is mondhatnék, mást
Mint szeretlek.
Kérlek, te is szeress!
Mint csecsemő az anyatejet
Úgy szeretlek, és úgy szeress,
Tudod, neki az kell az élethez.
Nekem babám csak te kellesz.
Csak téged! és senki mást
Szívem e világon örökre nem kíván.
Hiszen nem is kívánhat,
Mert nincs különb nálad,
Ily gyönyörű, kedves és házias
Leánynál jobb biztos nem lehet.
Hogy honnan veszem? Tudom,
Mert már bebizonyítottad nekem.
Már több, mint öt hónapja lelkem
Hogy végre velem vagy édesem.
Régebben is mindig velem voltál
Sajnos csak gondolatban, de velem.
Gondoltad vagy sem, hiányoztál.
Mindig te jártál az eszemben,
Este mielőtt lehunytam a szemem
Eszembe jutottál, s reménykedtem.
Reméltem, egyszer enyém leszel,
Egyszer és örökké csak az enyém.
E reményem már épp gyengült
Mikor észrevettem, itt az idő.
Először kissé félénken,
De randevút kértem, s féltem,
Mi lesz velem ha most sem
Teljesül be szerelmem.
Gondolni se mertem, kincsem,
Mi történt volna lágy szívemmel,
Ha nem lettél volna ott mellettem
A tóparton, a parkban, az iskolában
Mindig jó volt melletted, s jó lesz
Ezután is remélem, amíg csak élek,
Életemben rád vigyázok, védlek,
Hogy más téged ne nyerjen meg.
Majd jött aminek jönnie kellett,
Az első csók, tizennegyedikén este,
Testemet teljesen átmelegítette,
Végre éreztelek, erősen öleltelek,
Minden más megszűnt nekem,
Nem érdekelt, téged néztelek.
S ha barátaim nevetve összesúgtak
Hagytam, csak téged éreztelek.
Majd még méllyebbre kerültél,
S örökre elhelyezkedtél szívemben.
Talán még most sem tudom egészen
Hogy fejezzem ki magam e részben,
Egy biztos: szerelmem óriási,
Mint egy hal egy csepp vízben,
A hal egyszer elpusztul, vége, de
Szerelmünk örökké tart, ígérem.
Visszatérve az előbbi részre
Hol egy csókkal megkezdődött
E szép, virágzó, néhol cseppnyi
Vitával fűszerezett kapcsolat,
Melyben jelenleg élek s élsz,
S ha a kegyes sors is úgy akarja
Élni is fogunk. Milyen szép lenne
Átélni veled egy egész életet!
S ha véletlenül megbántalak,
Bocsáss meg, jót akartam.
Csak mert szeretlek, féltelek,
S mindennél jobban kívánlak.
Te vagy az első nagy szerelmem,
Adja Isten, hogy számolnom
Kettőig soha az életben ne kelljen,
Nem viselném jól nélküled szívem.
Szerelem. Mint kezdtem,
E szó nekem azt jelenti: édesem,
Igazán szeretlek és te is szeretsz.
Szeress is, legalább mint eddig,
Jobbat nálam úgysem találsz,
Én meg megőrzöm szerénységem.
Lassan itt a vége, késő van már,
Szívem a reggelt kapkodva várja már.
